Carlos Ruiz Zafon

“In those days, Christmas still retained a certain aura of magic and mystery. The powdery light of winter, the hopeful expressions of people who lived among shadows and silence, lent that setting a slight air of promise in which at least children and those who had learned the art of forgetting could still believe.”

“Everything can be forgiven in this world, save telling the truth.”

“Afterwards, once you lost all hope, time began to go faster and the senseless days deadened your soul.”

“Deep down we've never been who we think we once were, and we only remember what never happened.”

“People with a meagre soul always try to make others feel small too.”

“Aquella tarde de brumas y llovizna, Clara Barceló me robó el corazón, la respiración y el sueño. Al amparo de la luz embrujada del Ateneo, sus manos escribieron en mi piel una maldición que habría de perseguirme durante anhos”

“None of us are what we once were.”

“I've always thought that anyone who needs to join a herd so badly must be a bit of a sheep himself.”

“Time plays for the other team.”

“Hay decepciones que honran a quien las inspira.”

“Uno acaba convirtiéndose en aquello que ve en los ojos de quienes desea.”

“The more you hide the truth, the quicker it finds you" - Max, The Prince of Midst”

“To truly hate is an act one learns with time”

“Quasi tutto è possibile quando si ha un vero amico.”

“Quelle erano le parole che voleva sentirsi dire, e alla fine cedette alla tentazione di crederci.”

“Books are like mirrors , you only see in them what you already have inside you”

“We humans are willing to believe anything rather than the truth.”

“His soul is in his stories. I once asked him who inspired him to create his characters, and his answer was no one. That all his characters were himself.”

“Remember me, even if it's only in a corner and secretly. Don't let me go.”

“I leafed through the pages, inhaling the enchanted scent of promise that comes with all new books, and stopped to read the start of a sentence that caught my eye.”

“Falar é de ignorantes, calar é de cobardes, ouvir é de sábios”

“Nem voltam több egy kisfiúnál, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ, csak mert egy órára birtokba vehette a mindenséget, s még nem tudja, hogy egy másodperc alatt elveszítheti.”

“Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.”

“Megcsókoltam a homlokát, mintha abban reménykednék, hogy lesimíthatom a ráncokat, amelyek egyre jobban eltávolították tőlem, a szűkös otthonunktól, s a közös emlékeinktől; mintha azzal a csókkal becsaphattam és rávehettem volna az időt, hogy tűnjön el, és jöjjön vissza máskor, egy másik életben.”

“Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. (...) Az itt található könyvek mindegyikéről elmondható, hogy egyszer a legjobb barátja volt valakinek.”

“Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.”

“Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.”

“- Na és maga, hogy áll a nőkkel, Daniel?- Igazság szerint nem tudok róluk túl sokat.- Tudni senki sem tud róluk sokat, még Freud sem, sőt, talán még ők maguk sem, de nem is kell. Olyan ez, mint az elektromos áram: ahhoz, hogy megüssük vele az ujjunkat, nem szükséges tudnunk, hogyan működik.”

“A könyvekben, amelyek közt nevelkedtem, láthatatlan, titkos barátokra leltem; s bár lapjaik rég elporladtak már, az illatukat azóta is őrzi kezem.”

“Az ember, mint fő-főemlős, társas lény. Viselkedésének lényegi és uralkodó etikai alapelvei a barátság, a családi összefogás, a komaság és a pletyka. Puszta biológia az egész.”

“A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa.”

“- Az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?- Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne.”

“Tudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.”

“Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.”

“A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.”

“Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.”

“Néha, nehéz körülmények között, összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel.”

“Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.”

“Egy nő csalhatatlan ösztöne azonnal megérzi, ha egy férfi halálos szerelemre lobban iránta, különösen akkor, ha a kérdéses férfi még csak egy málészájú kiskamasz.”

“Soha ne bízz senkiben, Daniel, s a legkevésbé azokban, akiket csodálsz. Tőlük kapod a legnagyobb pofonokat.”

“Az ajándékot mindenki a saját örömére adja, nem annak az érdemeiért, aki kapja.”

“A hozzátartozóink koporsójánál hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni, és nem nézni mást, mint amit a lelkünk látni enged.”

“Amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla.”

“Véletlen az, amikor egy-egy ponton felfeslik a sors szövete.”

“Az igazmondást kevés dolog indokolja, a hazugságnak viszont végtelen sok oka lehet.”

“Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.”

“A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”

“Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét.”

“Nem a pénzszerzés a legnehezebb. Az igazi nehézséget az okozza, hogy olyan tevékenységgel akarsz pénzt keresni, amelynek szívesen szenteled az életed.”

“Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre.”