Yann Martel

“I knelt a mortal; I rose an immortal.”

“Time and sunshine healed a sore, but the process was slow, and new boils appeared if I didn't stay dry.”

“But I want to pray to Allah. I want to be a Christian.”

“Any writer will be happy and good only if they know what they're doing and why they're doing it.”

“A movie will do in one second, with one image, what it will take a novelist at least a page to describe.”

“A movie is so visually powerful, so overwhelming, that it tends to crowd out how you might have imagined things.”

“A great literary work can be completely, completely unpredictable. Which can sometimes make them very hard to read, but it gives them a great originality.”

“I think art comes from some sense of discomfort with the world, some sense of not quite fitting with it.”

“Fanatics do not have faith - they have belief. With faith you let go. You trust. Whereas with belief you cling.”

“O sa fiu cinstit. Nu ateii imi stau in gat, ci agnosticii. Indoiala e buna un timp. Toti trebuie sa trecem prin Gradina Ghetsemani. Daca si Cristos a simtit-o, trebuie s-o facem si noi. Daca Cristos a petrecut o noapte dureroasa in rugaciune, daca a izbucnit, pe cruce:”Doamne, Dumnezeul meu, de ce m-ai parasit?”, atunci toti avem dreptul la indoiala.Dar trebuie sa mergem mai departe. A alege indoiala ca filozofie de viata e la fel cum ai alege imobilitatea ca mijloc de transport.”

“If Christ played doubt, so must we. If Christ spent an anguished night in prayer, if He burst out from the cross, "My God, my God, why have you forsaken me?" then surely we are also permitted doubt. But we must move on. To choose doubt as a philosophy of life is akin to choosing immobility as a means of transportation.”

“A világ nem egyszerűen olyan, amilyen. Olyan, amilyennek felfogjuk, nem? S azzal, hogy valamit felfogunk, valamit hozzá is teszünk, nem igaz? Nem válik-e ettől történetté az élet is?”

“If there is a change, it is usually for the lesser rather than the greater; many people seem to lose God along life's way.”

“I love Canada. I miss the heat of India, the food, the house lizards on the walls, the musicals on the silver screen, the cows wandering on the streets, the crows cawing, even the talk of cricket matches, but I love Canada. It's a country much too cold for good sense, inhabited by compassionate, intelligent people with bad hairdos.”

“In my experience, a castaway’s worst mistake is to hope too much and to do too little.”

“Nem! Nem! Nem! A szenvedésem igenis számít. Élni akarok. Muszáj belekevernem az életemet a világegyetem életébe. Az élet egy kémlelőnyílás, az egyetlen pici út egy végtelenségbe – hogyan hagyhatnám ki ezt a kurta, szűk pillantást, amit a világra vethetek? Nekem csak ez jutott!”

“Mondanom kell valamit a félelemről. Ez az élet egyetlen igazi ellensége. Csak a félelem tudja legyőzni az életet. Okos, alattomos ellenség, én aztán tudom. Nincs benne tisztesség, kímélet, nem ismer törvényt, sem illendőséget, nem ad irgalmat. Az ember leggyengébb pontjára támad, tévedhetetlenül, könnyedén megtalálja. Mindig az agyban kezdődik. Egyik pillanatban nyugodtnak, magabiztosnak, boldognak érezzük magunkat. Aztán a félelem, a csendes kétség mezébe rejtezve, beoson az agyunkba, mint egy kém. A kétség találkozik a hitetlenséggel, és a hitetlenség megpróbálja kilökni. De a hitetlenség szegényesen felfegyverzett gyalogos katona. A kétség könnyedén elintézi. Az ember szorongani kezd. Jön az ésszerűség, hogy harcoljon értünk. Megnyugszunk. Az ésszerűség fel van szerelve a legújabb haditechnikával. De csodálkozásunkra, a magasabb rendű taktika és sok vitathatatlan győzelem ellenére az ésszerűséget leterítik. Érezzük, hogy gyengülünk, ingadozunk. Szorongásunk rémületté változik.A félelem ezután teljesen a testünk felé fordul, amely tudja, hogy szörnyű nagy baj van. A tüdőnk már elrepült, mint egy madár, a beleink elsiklottak, mint egy kígyó. Most a nyelv roskad össze holtan, mint egy oposszum, állkapcsaink pedig egy helyben vágtatnak. A fülünk megsüketül. Izmaink reszketni kezdenek, mintha maláriát kaptak volna, és a térdünk úgy remeg, mintha táncolna. És ugyanez történik a testünk többi részével. Minden részünk, a neki legalkalmasabb módon, szétesik. Csak a szemünk működik jól. Mindig megfelelő figyelemmel kíséri a félelmet.Elhamarkodott döntéseket hozunk. Elűzzük legutolsó szövetségeseinket: a reményt és a bizalmat. És máris legyőztük magunkat. Á félelem, ami végtére csak egy érzet, diadalmaskodott rajtunk.Nehéz a dolgot szavakba foglalni. Mert a félelem, az igazi félelem, ami alapjainkban ráz meg, amit akkor érzünk, ha szemtől szembe kell állnunk halandó végünkkel, úgy befészkeli magát az emlékezetbe, mint az üszök: igyekszik mindent elrohasztani, még a szavakat is, amelyekkel beszélnénk róla. Épp ezért küzdenünk kell, hogy kifejezhessük. Keményen küzdenünk kell, hogy a szavak fényével rávilágítsunk. Mert ha nem küzdünk, ha a félelmünk szótlan sötétséggé válik, amelyet elkerülünk, amelyet talán még elfelejtenünk is sikerül, kitesszük magunkat a félelem újabb támadásainak, mert igazából sohasem szálltunk szembe az ellenféllel, amely legyőzött bennünket.”

“A dolgok nem úgy alakultak, ahogy kellett volna, de mit tehet az ember? Úgy kell fogadnunk az életet, ahogy jön, és amennyire lehet, ki kell hoznunk belőle a legjobbat.”

“Az emberek a kimerítő, elnyűvő szorongás miatt költöznek el. A miatt a mardosó érzés miatt, hogy mindegy, milyen keményen dolgoznak, erőfeszítésük nem hoz semmi eredményt, hogy amit egy éven át felépítenek, egy nap alatt ledöntik mások. A miatt a sejtelem miatt, hogy a jövő el van zárva, hogy ők még csak boldogulhatnak, de a gyerekeik már nem. A miatt az érzés miatt, hogy semmi sem fog változni, hogy boldogok és jómódúak csak máshol lehetnek.”

“Miért költöznek el az emberek? Mi veszi rá őket, hogy feltépjék gyökereiket és elhagyjanak mindent, amit ismernek, a látóhatáron túli ismeretlenért? Miért másszák meg a formaságoknak e Mount Everestjét, amitől az ember koldusnak érzi magát? Miért lépnek be ebbe a dzsungelbe, ahol minden új, idegen és nehéz? A válasz ugyanaz az egész világon: az emberek a jobb élet reményében költöznek el.”

“És ez még semmi. Mindig akadnak olyanok, akik felvállalják, hogy megvédik Istent, mintha a Végső Valóság, a lét fenntartó kerete gyenge és tehetetlen volna. Ezek az emberek elmennek egy lepra torzította nő mellett, aki pár fillérért koldul, elmennek a rongyokba öltözött, utcán lakó gyerekek mellett, és azt gondolják: „Hát igen, ez már csak így van.” De ha felfigyelnek valami Isten elleni apró sérelemre, az már egészen más ügy. Az arcuk kivörösödik, mellkasuk zihál, dühös szavakat fröcskölnek. Felháborodásuk foka elképesztő. Elszántságuk félelmetes. Ezek az emberek nem ismerik fel, hogy az Istent belülről kell védelmezni, nem kívülről. Dühüket magukra kellene irányítaniuk. Mert a megmutatkozó gonosz a belső gonosz, akit kiengedtek. A fő harctér a jóért nem a nyilvános aréna területe, hanem minden szív kis tisztása. Közben az özvegyek és a hajléktalan gyerekek sorsa nagyon nehéz, tehát az álszenteknek inkább őket kellene oly buzgón védeniük, nem pedig Istent.”

“a problem of the soul, a heaviness of the heart, a darkness of the conscience”

“I quite deliberately dressed wild animals in tame costumes of my imagination.”

“I'll be honest about it. It is not atheists who get stuck in my craw, but agnostics. Doubt is useful for a while.”

“I said nothing. It wasn't for fear of angering Mr. Kumar. I was more afraid that in a few words thrown out he might destroy something that I loved.”

“The reward for the watching eye and listening ear is great.”

“But language founders in such seas. Better to picture it in your head if you want to feel it.”

“Mamaji remembered, Father dreamed.”

“Nevertheless, an Olympic pool is an Olympic pool, touched by immortal glory.”

“From Matheran I mailed the notes of my failed novel. I mailed them to fictitious address.”

“... and I knew what I wanted: I would settle in a hill station and write my novel. I had visions of myself at a table on a large veranda, my notes spread out in front of me next to a steaming cup of tea. Green hills heavy with mists would lie at my feet and the shrill cries of monkeys would fill my ears. The weather would be just tight, requiring a light sweater mornings and evenings, and something short-sleeved midday. Thus set up, pen in hand, for the sake of greater truth, I would turn Portugal into a fiction. That's what fiction is about, isn't it, the selective transforming the reality? The twisting of it to bring out its essence? What need did I have to go to Portugal?”

“Nil magnum nisi bonum. No greatness without goodness.”

“I don't believe in religion. Religion is darkness”

“Ha mi, állampolgárok nem támogatjuk művészeinket, akkor feláldozzuk képzeletünket a durva valóság oltárán, s végül már nem hiszünk semmiben, és értéktelen álmokat álmodunk.”

“It's a joke in the zoo business, a weary joke, that the paperwork involved in trading a shrew weighs more than an elephant, that the paperwork involved in trading an elephant weighs more than a whale, and that you must never try to trade a whale, never.”

“It begins in your mind, always. One moment you are feeling calm, self-possessed, happy. Then fear, disguised in the garb of mild-mannered doubt, slips into your mind like a spy. Doubt meets disbelief and disbelief tries to push it out. But disbelief is a poorly armed foot soldier. Doubt does away with with little trouble. You become anxious. Reason comes to do battle for you. You are reassured. Reason is fully equipped with the latest weapons technology. But, to your amazement, despite superior tactics and a number of undeniable victories, reason is laid low. you feel yourself weakening, wavering. Your anxiety becomes dread. ”

“Very few castaways can claim to have survived so long at sea as Mr.Patel, and none in the company of an adult Bengal tiger.”

“Bapu Ghandi said, "All religions are true." I just want to love God, " I blurted out, and looked down, red in the face. My embarassment was contagious. No one said anything. It happened that we were not far from the statue of Gandhi on the esplanade. Stick in hand, an impish smile on his lips, a twinkle in his eyes, the Mahatma walked. I fancy that he heard our conversation, but that he paid even greater attention to my heart, Father cleared his throat and said in a half-voice, " I suppose that's what wer're all trying to do - love God.”

“What don’t we realize is that we are a strange and forbidding species to wild animals. We fill them with fear. They avoid us as much as possible. It took centuries to still the fear in some pliable animals – domestication it’s called – but most cannot get over their fear, and I doubt they ever will. When wild animals fight us, it is out of sheer desperation. They fight when they feel they have no other way out.”

“I suppose in the end, the whole of life becomes an act of letting go, but what always hurts the most is not taking a moment to say goodbye.”

“Despite attending a nominally Christian school, I had not yet been inside a church—and I wasn't about to dare the deed now. I knew very little about the religion. It had a reputation for few gods and great violence. But good schools.”

“[T]o be a castaway is to be caught up in grim and exhausting opposites.”

“The reason death sticks do closely to life isn't biological necessity-it"s envy. Life is so beautiful that death has fallen in love with it, a jealous possessive love that grabs at what it can. But life leaps over oblivion lightly, losing only an thing or two of no importance, and gloom is but the passing shadow of a cloud.”

“There's no peace like the peace of an inner courtyard on a sunny day.”

“A number of my fellow religious studies majors- muddled agnostics who didn't know which way was up, who were in the thrall of reason, that fools good for the bright- reminded me of the three toed sloth; and the three toed sloth, such a beautiful example of the miracle of life, reminded me of God.”

“Words are cold, muddy toads trying to understand sprites dancing in a field-but they're all we have.”

“A good zoo is a place of carefully worked-out coincidence: exactly where an animal says to us, "Stay out!"...we say to it, "Stay in!" with our barriers. Under such conditions of diplomatic peace, all animals are content and we can relax and have a look at each other.”

“He's a shy man. Life has taught him not to show off what is most precious to him.”

“Two blind people in two separate lifeboats meeting up in the Pacific–the coincidence seems a little far-fetched, no?”

“Instead of coconut yam kootu, why not boiled beef tongue with a mustard sauce?”“That sounds non-veg.”