“Szomoruak vagyunk tizenhat eves korunk szomorusagaval, szerelmeink megtort vonala grafikonszeruen elottunk van, ovatosan orulunk a holnapoknak, nagyon tavoli medvek borere iszunk, es tiz kilometer korzetben meghallunk minden zajt.”

“Kimondok minden mondhatót,(a fecsegésben annyi báj van),de bárcsak arra volna mód,hogy mibenlétem konstatáljam.”

“Nagyon elcsodálkozott, hogy neve is van, és hogy épp így hívják, Kasornya Kálmán. Nem valami dallamos vezetéknév, de van benne valami szomorú muzsika. Alapjában az is furcsa, hogy néhány betű jelent egy egész embert.(Borotva)”

“És keressük az igazságotLábunk elkophat hónaljig,Sej haj, fütyülve baktatunk,Igazságot keresünk, deNem találunk még seholse.Nincsen batyunk, csak az agyunk,Betyárkodó Ábel vagyunk,Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,Gondolatunk az ördögé,Lelkünket meg Isten fogjaSziklaszántó ostorosba.Hogyha tél van, hát didergünkS nem is tudjuk, hogy didergünk,Szemünk, fülünk lefagy együtt,Lázas szóval melengetjük,Nem hálunk soha árnyékban,Zsebünkben is csak szándék van,Magunk vagyunk: a kenyerünk,Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,Ínség, asszony nem bir velünk,Északnak meg délnek megyünk,Koldusokkal parolázunk,Ott a tanyánk, ahol ázunk,Összenőtt már a két kezünkS nem könyörgünk, nem vétkezünk,Nagy éhünk van s nem éhezünk,Mindig korábban érkezünk,Szájunkra a jövő hágott,Kiáltunk emberebb világot,Szeretetet, szabadságot,Szél a lábunk, arcunk áldott,Nézünk minden követ, ágot,Ahol utat ki se vágott,Sej haj, dallal, jó vigasszal,Asztaltalan szómalaszttalKeressük az igazságot.”

“- Az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?- Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne.”

“Túl tágas és izgalmas hely a világ ahhoz, hogy egyetlen helyen legyünk otthon benne, ha ugyan mi vagyunk otthon valahol, s nem az otthon van bennünk, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, többé vagy kevésbé.”