“A kapitány bólintott. Összekulcsolt kezét a két térde közé eresztette. Na és a békeszerződésről mi a véleményed? kérdezte. A gyerek a mellete ülő férfire tekintett. De az behunyt szemmel ült hátradőlve. Aztán a hüvelykujja körnét nézegette végül így felelt: Azt se tudom mi az.”

“Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom.”

“Az emberek, gondoltam, biztonságra vágynak. Képtelenek elviselni a gondolatot, hogy szeretteik már nem léteznek, és magukat sem tudják nem létezőnek elképzelni. Végül azt írtam, hogy az emberek azért hisznek a túlvilágban, mert nem tudják elviselni, hogy ne így tegyenek.”

“Mi értelme Shakespeare-nek? Tudom, hogy zseni meg minden, de állandóan csak károg. - De csitt, mi fény nyilall az ablakon? A rohadt Hold, az isten szerelmére. Szedd össze magad, Vili!”

“Podle jeho názoru by bylo neopatrné se domnívat, že mrtví nemohou nijak ovlivňovat svět, protože mají velkou moc a jejich vliv se nejvíc projevuje na těch, kteří to nejméně tuší. Prohlásil, že lidé nechápou, že to, co mrtví opustili, není sám o sobě žádný svět, ale jen obraz světa v lidském srdci. Zdůraznil, že svět nelze opustit, neboť je věčný bez ohledu na to, v jakém stavu se nacházejí věcí v něm obsažené.”

“Lo que debemos entender es que ultimamente todo es polvo. Todo lo que podemos tocar. Todo lo que podemos ver. En éste tenemos la evidencia más profunda de la justicia, de la misericordia. En éste vemos la benedición más grande de Dios.(Ceea ce trebuie noi sa intelegem este ca, pana la urma, de toate se alege tarana. De tot ce putem atinge. De tot ce putem vedea. Asta-i dovada pe care o avem, mai puternica decat dreptatea, decat mila. Prin asta ni se arata cea mai mare binecuvantare a lui Dumnezeu.)”

“Como si el mundo se encogiera en torno a un núcleo de entidades desglosables. Las cosas cayendo en el olvido y con ellas sus nombres. Los colores. Los nombres de los pájaros. Alimentos. Por último los nombres de las cosas que uno creía verdaderas. Más frágiles de lo que él habría pensado. Cuánto de ese mundo había desaparecido ya? El sagrado idioma desprovisto de sus refrentes y por tanto de su realidad. Rebajado como algo que intenta preservar su calor. A tiempo para desaparecer para siempre en un abrir y cerrar de ojos.”