“A kapitány bólintott. Összekulcsolt kezét a két térde közé eresztette. Na és a békeszerződésről mi a véleményed? kérdezte. A gyerek a mellete ülő férfire tekintett. De az behunyt szemmel ült hátradőlve. Aztán a hüvelykujja körnét nézegette végül így felelt: Azt se tudom mi az.”

“Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom.”

“Az emberek, gondoltam, biztonságra vágynak. Képtelenek elviselni a gondolatot, hogy szeretteik már nem léteznek, és magukat sem tudják nem létezőnek elképzelni. Végül azt írtam, hogy az emberek azért hisznek a túlvilágban, mert nem tudják elviselni, hogy ne így tegyenek.”

“Mi értelme Shakespeare-nek? Tudom, hogy zseni meg minden, de állandóan csak károg. - De csitt, mi fény nyilall az ablakon? A rohadt Hold, az isten szerelmére. Szedd össze magad, Vili!”

“Talán mi túl magas lángon éljük az életünket, mi, akik egész nap érzelmes dolgokat szívunk magunkba, és emiatt aztán soha nem tudjuk egyszerűen csak elégedettnek érezni magunkat: az kell, hogy vagy boldogtalanok legyünk, vagy eksztatikusan, észveszejtően boldogok, márpedig ezeket az érzelmi állapotokat nehéz elérni egy stabil, nyugodt kapcsolaton belül.”

“Mindig az jár a fejemben, hogy van valahol egy folyó, aminek nagyon gyors a sodrása. És ott a vízben az a két ember, és kapaszkodnak egymásba, kapaszkodnak, ahogy csak tudnak, de végül nem bírják tovább. Túlságosan erős az áramlat. El kell engedniük egymást, és elsodródnak egymástól. Úgy érzem, hogy velünk is ez a helyzet. Igazán kár, Kath, mert egész életünkben szerettük egymást. Mégsem maradhatunk együtt örökre.”