“Betege vagyok a szerelemneka vágynak, az érintésed is égetamikor a kezem és a te kezed isugyanoda nyúl be a kukorica végettfölhevít, és amikor elveszed, űrt hagynem tudok én ma a filmre figyelni miattadolyan gyönyörű vagy.”

“- Ma indulok veled utamon. - Együtt mondják, hangjukat szárnyra kapja a hideg levegő. - Ahová mégy, oda megyek én is. Ahol megállsz, megállok én is. Amikor alszol, én is alszom. Amikor felkelsz, én is felkelek. Hangod hangzásában töltöm napjaimat, kezed érintésében éjszakáimat. És nem állhat közénk senki sem.”

“Annyira szeretnék bocsánatot kérni attól a kiskölyöktől: „Sajnálom, cserbenhagytalak. Én vagyok az az ember, akinek igazából gondoskodnia kellett volna rólad, de én elrontottam: rossz döntéseket hoztam a legrosszabb pillanatokban, és elintéztem, hogy az legyen belőled, aki vagyok.”

“Víz alatt élek. Minden lassú és távoli. Tudom, hogy odafenn van egy világ, egy napsütötte, gyors világ, ahol az idő úgy pereg, ahogyan homokórában a száraz homok, de itt lenn, ahol én vagyok, levegő és hang és idő és érzés mind sűrű és vastag.(Az időutazó felesége)”

“Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Ez a minimum ahhoz, hogy én azt mondhassam, hogy szeretlek. Mert ha azt mondanám, hogy nem tudnálak bántani, az hazugság. Vagy én akkor egy hatalom nélküli senki vagyok. Tehát hogyha én azért nem bántalak, mert nem tudnálak bántani, az nem jelenti azt, hogy szeretlek. De ha tudnálak bántani, és elhatároztam, hogy nem foglak soha, akkor szeretlek. Ha én ismételgetem, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben bántalak, akkor mégsem szeretlek. És hogyha megszégyenítelek, akkor sem. Akkor bántalak.”

“-Hát te kicsoda vagy? Kezdetnek nem volt valami biztató. Alice félénken rebegte:-Ezt e percben aligha tudom, hogy ki voltam ma reggel, amikor fölébredtem. De azóta már rengetegszer megváltoztam.-Hogy érted ezt?-szólt a Hernyó szigorúan.-Értelmesen beszélj.-Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik.”