“smsazt írom + most 1 smsbehogy beléd vagyok kedvesem esvevágyak dobálnak partra kivetnekbillentyűzárat oldd ki szivednek”

“-Hát te kicsoda vagy? Kezdetnek nem volt valami biztató. Alice félénken rebegte:-Ezt e percben aligha tudom, hogy ki voltam ma reggel, amikor fölébredtem. De azóta már rengetegszer megváltoztam.-Hogy érted ezt?-szólt a Hernyó szigorúan.-Értelmesen beszélj.-Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik.”

“Yaşamında, şunları da yaşayabileceksin:-1) Birisini, ona söyleyecek birşey bulamadığın için, aramak…2) Birisini, onu artık göremeyeceğini söylemek için, beklemek…3) Birisini, onu görmemeye dayanamadığın için, terketmek… Neler yaşamayacaksın ki!…”

“Annyira szeretnék bocsánatot kérni attól a kiskölyöktől: „Sajnálom, cserbenhagytalak. Én vagyok az az ember, akinek igazából gondoskodnia kellett volna rólad, de én elrontottam: rossz döntéseket hoztam a legrosszabb pillanatokban, és elintéztem, hogy az legyen belőled, aki vagyok.”

“Az vagyok, amit érzek, gondolok és teszek. Szeretném minél teljesebben kifejezni a lényemet, mert valahogy úgy érzem, csak ezzel igazolhatom, hogy élek. Ha az a dolgom, hogy kifejezzem, ami vagyok, kell valami ugródeszka, módszer, életelv- hogy a saját kis gyászos, személyes káoszomból önkényes és ideiglenes szervezetet építsek föl. Csak most kezdek ráébredni, milyen álságos és szűkre szabott is lesz ez az ugródeszka, ez a szabvány. Ez az, amivel olyan nehéz szembenézni.”

“Gondold csak el, mennyire szeretsz most – suttogta Nicole. – Nem kérem, hogy mindig így szeress, csak azt akarom, hogy ezt sose felejtsd el. Valahol bennem mindig ott él majd az a személy, aki ma este vagyok.”