“Szeretett volna nem élni vagy mindig aludni.”

“-...a boldogságot nem találjuk meg benne.-De hát megtaláljuk-e egyáltalán?-Meg. Egyszer csak találkozunk vele....-Egyszer csak találkozunk vele-ismételte meg Rodolphe-, egyszer, hirtelen, mikor már lemondtunk róla. És akkor megnyílik a láthatár, s mintha erős hangot hallanánk: "Itt van!". Úgy érezzük, egész életünket rá kell bíznunk valakire, mindent nekiadunk, mindent feláldozunk érte. Nem beszélünk, kitaláljuk egymás gondolatát. Egymást látjuk álmunkban. (És ránézett Emmára.) Szóval, itt van, itt van az a kincs, amit annyit kerestünk, itt, előttünk, csillog, villog. De mégse tudjuk biztosan, nem merjük elhinni, káprázik a szemünk, mint mikor sűrű sötétből kilépünk a fényre.”

“Az a kötelességünk, hogy ráérezzünk arra, ami magasrendű, imádjuk azt, ami szép, nem pedig hogy elfogadjunk minden társadalmi konvenciót azzal a sok gyalázatos dologgal együtt, amit ránk kényszerítenek.”

“Rodolphe ouvira tantas vezes dizer tais coisas que elas nada mais tinham de original para ele. Emma assemelhava-se a todas as suas amantes; e o encanto da novidade, caindo pouco a pouco como uma veste, deixava ver a nu a eterna monotonia da paixão que tem sempre as mesmas formas e a mesma linguagem. Aquele homem tão experiente não distinguia mais a diferença dos sentimentos sob a igualdade das expressões. Porque lábios libertinos ou venais lhe haviam murmurado frases semelhantes, ele mal acreditava em sua candura; era preciso, pensava, descontar suas palavras exageradas, escondendo as afeições medíocres: como se a plenitude da alma não transbordasse algumas vezes nas metáforas mais vazias, já que ninguém pode algum dia exprimir exatamente suas necessidades ou seus conceitos, nem suas dores e já que a palavra humana é como um caldeirão rachado, no qual batemos melodias próprias para fazer danças os ursos quando desejaríamos enternecer as estrelas.Porém, com a superioridade crítica de quem, em qualquer compromisso, se mantém na retaguarda, Rodolphe percebeu naquele amor a possibilidade de explorar outros gozos. Julgou todo pudor como algo incômodo. Tratou-a sem cerimonia. Fez dela algo de maleável e de corrompido. Era uma espécie de afeto idiota cheio de admiração para ele, de volúpia para ela, uma beatitude que a entorpecia; e sua alma afundava naquela embriaguez e nela se afogava, encarquilhada (...)”

“Chaque sourire cachait un bâillement d'ennui, chaque joie une malédiction, tout plaisir son dégoût, et les meilleurs baisers ne vous laissaient sur la lèvre qu'une irréalisable envie d'une volupté plus haute.”

“Les cœurs des femmes sont comme ces petits meubles à secret, pleins de tiroirs emboîtés les uns dans les autres ; on se donne du mal, on se casse les ongles, et on trouve au fond quelque fleur desséchée, des brins de poussière – ou le vide !”

“Everyone, he thought, must have adored her; all men assuredly must have coveted her. She seemed but the more beautiful to him for this; he was seized with a lasting, furious desire for her, that inflamed his despair, and that was boudless, because it was now unrealisable.To please her, as if she were still living, he adopted her predilections, her ideas; he bought patent leather boots and took to wearing white cravats. He put cosmetics on his moustache, and, like her, signed notes of hand. She corrupted him from beyond the grave.”