“Két karoddal átölelsz te,ha félek.Két karommal átölellek,s nem félek.Két karodban nem ijeszt majda halál nagycsöndje sem.Két karodban a halálon,mint egy álmonátesem.”

“Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.”

“De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?De mit töröm magam? Mit alkalmazkodom,mint drága porcelánok között egy masztodon?S a maszkodon miért nem birok átlátni vagymit?Miért nem látok át, babám, a maszkodon?De nem panaszkodom.”

“A boldogság-jegyezte meg egyszer Maury Noble- nem több, mint egy különösen elviselhetetlen nyomorúság megszünését követő egy óra.”

“Nem voltam több egy kisfiúnál, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ, csak mert egy órára birtokba vehette a mindenséget, s még nem tudja, hogy egy másodperc alatt elveszítheti.”

“Amondó vagyok, egy város nem is város könyvesbolt nélkül. Lehet, hogy városnak hívja magát, de ha nincsen könyvesboltja, senkit nem tud átverni.”