“Két karoddal átölelsz te,ha félek.Két karommal átölellek,s nem félek.Két karodban nem ijeszt majda halál nagycsöndje sem.Két karodban a halálon,mint egy álmonátesem.”

“Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.”

“...ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,s szép, mint a fény és oly szép, mint az árnyék,s kihez vakon, némán is eltalálnék...”

“Save me, O you who love me; love me bravely.”

“The road whinnies and rears up. The sky gallops.You are permanent within me in this chaos.Somewhere deep in my mind you shine forever, withoutmoving, silent, like the angel awed by death,or like the insect burying itself in the rotted heart of a tree.”

“Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:ez volt a múlt, emez a vad jelen,-hordozd szivedben. Éld e rossz világotés mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,hogy más legyen.”

“De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?De mit töröm magam? Mit alkalmazkodom,mint drága porcelánok között egy masztodon?S a maszkodon miért nem birok átlátni vagymit?Miért nem látok át, babám, a maszkodon?De nem panaszkodom.”