“Az álmokban, az álmodozásokban rejlő nosztalgia, vágy, lelkesedés stb. képei olyan erők, amelyek a történelmileg meghatározott emberi lényt saját „történelmi pillanatába” zárt világánál százszorta gazdagabb szellemi világba röpítik át.”

Mircea Eliade

Explore This Quote Further

Quote by Mircea Eliade: “Az álmokban, az álmodozásokban rejlő nosztalgia,… - Image 1

Similar quotes

“Képzelőerővel rendelkezni annyit jelent, mint a világot a maga teljességében látni. Mert a Képek hatalma és küldetése éppen abban áll, hogy megmutassa mindazt, ami a fogalmi gondolkodásnak ellenáll. Ezért nyomorúságos annak az embernek az élete, aki „híján van a képzeletnek”: fal választja az élet mélyebb valóságáról és a saját lelkétől.”


“A szimbolikus gondolkodás nem csak a gyermekek, a költők vagy az elmebetegek kizárólagos felségterülete: az ember legalapvetőbb sajátja, korábbi, mint a nyelv és a következtető gondolkodás. A szimbólum a valóság legmélyebb rétegeit tárja fel, amelyek a megismerés bármely más eszközének ellenállnak. A képek, a szimbólumok, a mítoszok a pszichének nem holmi fölösleges teremtményei; szükségletet elégítenek ki és funkciót töltenek be: a létezés legtitkosabb módozatait fedik fel.”


“A „nosztalgiákat” a legtöbb ember gyanakvással kezeli, s nem hajlandó mást látni bennük, mint jelentés nélküli érzelemfoszlányokat, amelyek legfeljebb a menekülés pszichológiai formáinak tanulmányozása szempontjából lehetnek érdekesek. Holott a nosztalgiák néha olyan nagy jelentőségűek, hogy befolyásolhatják egy ember egész életét;…”


“Te-am iubit aşa cum m-ai iubit şi tu, ca un nebun, ca un strigoi, fără să înţeleg ce fac, fără să înţeleg ce se întâmplă cu noi, de ce am fost ursiţi să ne iubim fără să ne iubim, de ce am fost ursiţi să ne căutăm fără să ne întâlnim...”


“Setea trupurilor noastre a fost greu de stins atunci. Parcă nu mai era îmbrăţişare contopirea aceea din urmă, când cu adevărat se topeau contururile, dispărea carnea, ne uitam respiraţia, mistuiţi amândoi de o singură - însângerată şi nesăţioasă - gură. De mai multe ori am nădăjduit că la capătul răpirii aceleia vom întâlni, împreună, moartea. N-am ştiut că poate fi atât de ispititoare moartea, atât de caldă - voluptate fără spasm, beatitudine fără strigare.”


“Nu poţi iubi niciodată doi oameni în acelaşi timp. Iubeşti pe rând, când pe unul, când pe altul.”