“Blue-nak elakadt a lélegzete. - Jézusom, csak nem vette elő?Dean nem tehetett róla. Lenézett az ágyékára.A lány azonban a minibárt nézte. Ledobta a vázlatfüzetét, elrohant a férfi mellett és felkaptaaz árlistát. - Ezt nézze! Huszonöt dollár egy kisüveges ásványvíz. Három dollár egy Snickers.Egy Snickers!”

“– Csak kíváncsiságból, tudod, mi az a színészet? – Frászt. – Gondoltam. – Nem értem, mi a jelentősége. Az ilyen filmekben csak seggeket kell szétrúgni és nőket levetkőztetni. A fenébe is, nyolcéves korom óta ezt csinálom.”

“Rachel nem akarta, hogy a férfi azt higgye róla, szemérmes, különösen, hogy annyirakívánta, s tudta, hogy meg kell mondania neki. - Gabe, ma reggel megjött.A férfi felé fordult és üres tekintettel nézett rá.- A ciklusom - magyarázta. Amikor Gabe cseppet sem vágott értelmesebb képet, eszébejutott a férfi hivatása. - Tüzelek.”

“Nem! Nem! Nem! A szenvedésem igenis számít. Élni akarok. Muszáj belekevernem az életemet a világegyetem életébe. Az élet egy kémlelőnyílás, az egyetlen pici út egy végtelenségbe – hogyan hagyhatnám ki ezt a kurta, szűk pillantást, amit a világra vethetek? Nekem csak ez jutott!”

“Meséljen magáról, Hód.- Blue vagyok.- Drágám, ha ilyen rossz ízlésem lenne a férfiak terén, én sem lennék boldog.- A nevem Blue. Blue Bailey.- Álnévnek tűnik.- Anyám aznap egy kicsit depis volt, amikor kitöltötte a születési anyakönyvi kivonatomat.”

“A végzetünk többnyire az utcasarkon hever. Egy darab kutyaszar, egy lotyó vagy egy lottóárus... a szerencse három leggyakoribb megtestesülési formája. Egy biztos: soha nem megy házhoz. Nekünk kell érte mennünk!”

“Nem voltam több egy kisfiúnál, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ, csak mert egy órára birtokba vehette a mindenséget, s még nem tudja, hogy egy másodperc alatt elveszítheti.”