“Olyan tökéletes júniusi nap van, amilyet mindig szeretnél leírni, de sosem sikerül. Képzeld el a frissen mosott vászon illatát, az eső után száradó édes fűét, képzeld el a sávokban táncoló napfényt a réten, a mentalevelek ízét a nyelveden, a tulipánok fess ragyogását a kertben, zöld, sárgává fogyó, kékké növekvő árnyak… a vakító fény… a nap forró érintése a bőrödön… a napfény vakító nyílvesszői, amint visszapattannak a víz mély, üveges kékjéről…az elragadtatás… növekvő, szétpattanó buborékok… a sikló mozgás… a víz folyékony éneke az evező nyomán… táncoló színfoltok: mindezt szeretni kell, dédelgetni. Soha többé nem jő ilyen nap!(Egy júniusi nap)”

“Van egy nap, amelyet sosem fogsz elfelejteni, bármennyire próbálod is. Mindig eszedbe jut, amikor eljön a nyár, s már eléggé meleg az idő az evezéshez. Amikor itt az első kéklő júniusi nap, kél az emlék, elevenen, kristálytisztán, mintha könnyeken át látnád…(Egy júniusi nap)”

“Van valami végleges abban, ahogyan valaki eltűnik lassan az úton, nem fordul meg, nem néz vissza. (…) Van valami végtelenül nyomorúságos, végtelenül végleges az üres útban. Csak mégy tovább, hallgatsz.(Egy júniusi nap)”

“-Tudom – mondta csöndesen Tracy –, de mégis meg fogsz változni, akár akarod, akár nem. Semmi nem marad ugyanaz. Semmi, gondolta Millicent. Milyen rémes is lenne, ha az ember sosem változna… ha az élete végéig az a néhány évvel korábbi, unalmas és szégyenlős Millicent maradna. Szerencsére azonban az ember mindig változik, fejlődik, halad.(Beavatás)”

“Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.”

“Az vagyok, amit érzek, gondolok és teszek. Szeretném minél teljesebben kifejezni a lényemet, mert valahogy úgy érzem, csak ezzel igazolhatom, hogy élek. Ha az a dolgom, hogy kifejezzem, ami vagyok, kell valami ugródeszka, módszer, életelv- hogy a saját kis gyászos, személyes káoszomból önkényes és ideiglenes szervezetet építsek föl. Csak most kezdek ráébredni, milyen álságos és szűkre szabott is lesz ez az ugródeszka, ez a szabvány. Ez az, amivel olyan nehéz szembenézni.”

“Ez volt színes, szélesvásznú álmaim időszaka. Anyám úgy hitte, óriási mennyiségű alvásra van szükségem, így aztán sosem voltam igazán fáradt, amikor lefeküdtem. Ez volt a nap legjobb része, amikor fekhettem a megfoghatatlan félhomályban, félálomban, formálva fejemben tulajdon álmaimat. Repülő álmaim oly hihetőek voltak, akár Dalí tájképei, oly valóságosak, hogy hirtelen összerándulva ébredtem belőlük, azzal a fulladó érzéssel, hogy Ikaroszként hulltam alá az égből, s éppen idejében fogott föl puha ágyam.(Superman és Paula Brown új kezeslábasa)”