“- Ma indulok veled utamon. - Együtt mondják, hangjukat szárnyra kapja a hideg levegő. - Ahová mégy, oda megyek én is. Ahol megállsz, megállok én is. Amikor alszol, én is alszom. Amikor felkelsz, én is felkelek. Hangod hangzásában töltöm napjaimat, kezed érintésében éjszakáimat. És nem állhat közénk senki sem.”

“Betege vagyok a szerelemneka vágynak, az érintésed is égetamikor a kezem és a te kezed isugyanoda nyúl be a kukorica végettfölhevít, és amikor elveszed, űrt hagynem tudok én ma a filmre figyelni miattadolyan gyönyörű vagy.”

“Semmi sem valódi, csak a jelen, és én máris érzem, századok súlya fojtogat. Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok. Nem akarok meghalni, nem.”

“Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Ez a minimum ahhoz, hogy én azt mondhassam, hogy szeretlek. Mert ha azt mondanám, hogy nem tudnálak bántani, az hazugság. Vagy én akkor egy hatalom nélküli senki vagyok. Tehát hogyha én azért nem bántalak, mert nem tudnálak bántani, az nem jelenti azt, hogy szeretlek. De ha tudnálak bántani, és elhatároztam, hogy nem foglak soha, akkor szeretlek. Ha én ismételgetem, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben bántalak, akkor mégsem szeretlek. És hogyha megszégyenítelek, akkor sem. Akkor bántalak.”

“Víz alatt élek. Minden lassú és távoli. Tudom, hogy odafenn van egy világ, egy napsütötte, gyors világ, ahol az idő úgy pereg, ahogyan homokórában a száraz homok, de itt lenn, ahol én vagyok, levegő és hang és idő és érzés mind sűrű és vastag.(Az időutazó felesége)”

“Meséljen magáról, Hód.- Blue vagyok.- Drágám, ha ilyen rossz ízlésem lenne a férfiak terén, én sem lennék boldog.- A nevem Blue. Blue Bailey.- Álnévnek tűnik.- Anyám aznap egy kicsit depis volt, amikor kitöltötte a születési anyakönyvi kivonatomat.”